Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Test és Lélek

2008.06.05

Ez magába foglalja az élőlényeknek, tehát a növényeknek és az állatoknak is az életét entelekheiáját, illetve szubsztanciális formáját. Ha az emberi szellemről beszülünk, élesen el kell határolnunk attól, amit vitális lelken értünk. A szellem minden tapasztalati valóság lehetőségének nem empérikus feltétele. A szellem szabadságának tekintendő szubjektivitás, és a transzcendentális differencia viszonyában áll minden objektivitással. Szellemünk különbözetet meg bennünket az állattól. A szellem a cogito mint öntudat eredendő önmagával a léttel.

Most már pontosabban megfogalmazhatjuk a test-lélek problémát: Hogyan viszonyul az emberi szellem az embernek, mint érzékelő lénynek vitális lelkéhez? Első meg közelítésben a következő választ adhatjuk: a szellem és a vitális lélek vagy azonos (azonosságtétel) vagy nem azonos (nem azonosság tétele). Vegyük szemügyre a kérdést annak fényében, amilyen eredménye jutottunk eddig.

o       Az emberi szellem csak a testi világban, való létben valóságos

o       Az ember már biológiai testiségben sem állat.

Megoldási kísérletek: A középkorban Szent Bonaventura (1221-1274) a formák elméletén belül nem azonosság tételét vállalta. Feltételezte, hogy az emberben annyi szubsztanciális forma rejlik, ahány különbséget találunk porphürioszi fán. Arra a következtetésre jutott, hogy az emberben három forma, illetve három „lélek” van, a vegetatív, az animális és az intellektív (szellemi) lélek. Az ez a három lelke ontológiailag is különbözik egymástól.

A nem - azonosságot képviselő álláspontok mindig két alapvető antropológiai problémához vezetnek:

o       Ha az emberben különböző szubsztanciális formákat különböztet meg, akkor ebből úgy tűnik, az következik, hogy feltételezzük különböző ontológiai szubsztanciák létezését is.

o       Minden emberi tevékenységben részint vitális (vegetatív, érzéki), részint pedig szellemi folyamatok zajlanak. Gondoljunk csak arra, hogy az emberi megismerés alapját mindig az érzéki észlelés alkotja. Ha azonban valamiféle szubsztanciális különbség értelmében elválasztjuk egy mástól a vitális lelket és a szellemet, akkor már nem látható be könnyűszerrel, hogy mi köze egymáshoz- e két folyamatnak. Lebniz feltételezi, hogy a lelki, szellemi képzetek és a testi folyamatok sora között valamiféle elve megállapított összhang áll fenn szerinte: Isten egymáshoz hangolta ezt a két sort, miként egy óriás is be tud állítani úgy két órát, hogy azok mindig ugyanazt az időt mutassák. Önmagában a két sornak semmi köze egymáshoz. Manapság ezzel kapcsolatban gyakran esik szó párhuzamosságról.

Arisztotelész szerint, akinek álláspontját sokféleképpen magyarázzák, a nem azonosság tétele egészen más problémát takar. Egyértelműen megkülönbözteti a szellemet a vitalitás lélektől, s ez utóbbit a fizikai test entelekheijáként határozza meg.

Ide tartozik Karl Popper fogalma, a „három világ „is Popper három világot különböztet meg: az első a fizikai világ, a „fizikai tárgyak univerzuma”. A második világ a pszichikai világ, „beleértve a tudatállapotokat, a lelki diszpozíciókat és a tudattalan állapotokat”. A harmadik világ „a gondolkodás tartalmainak és az emberi szellem termékeinek világa”.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.