Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A RENESZÁNSZ GONDOLKODÓK A NEVELÉSRŐL

2010.01.30

A középkor végére Firenze volt a kereskedelem, a gazdasági és a művészeti élet egyik európai központja. Az itáliai reneszánsz a XIV. közepétől indul tart még a XVI. század első felében is. Ez a nagyszabású szellemi áramlat, mely az ember helyezi vizsgálódásának középpontjába, újra felfedezik az antik értéket, és szakítani igyekszik a korábbi transzcendens fel fogással. Firenze mellet más itáliai városok is bekapcsolódhatnak a szellemi mozgalomba, mint például Róma, Nápoly, Milánó, Velence, és Verona.

Vittorino da Feltre (1378-1446): Paduában és Velencében kitűnő mestereknél tanult akiktől a latin és a görög nyelvet és irodalmat sajátította el. Páduában tanított az egyetemen is de saját házában is fogadott tanítványokat, akiket nagy nevelő elhivatottsággal oktatott. 1423-ban Gian Francesco Gonzaga őrgróf meghívta mantuai birtokára, hogy reábízza gyermekei nevelését. Itt teljesedik ki reneszánsz szellemű pedagógiája.

A gróf Vittorion rendelkezésre bocsátotta nyári lakát, ahol csodálatos természeti környezetben rendezte be iskoláját, amit Casa giocosa-nak /Vidámság háza/ nevezett. Kora hagyományos iskolái felfogását elvetve, vidámságra és szeretetre építette nevelői eljárásait.

A görög és latin nyelvű tanulmányok mellett matematika, történelem, rajz és zenetanítás is zajlott. Az iskolában tanuló gyerekek száma néha még a nyolcvanat is elérte, időnként még szegény, de jó képességű gyermeket is fogadott Vittorino az iskolába, akiknek ellátását maga fizette. A mester halálával a Casa giocosa megszűnt.

Az itáliai késő reneszánsz egyik érdekes személyisége, aki a reneszánsz elveket a szegény nép körében is megvalósította, Filippo Neri (1515-1595). Fülöp atya Rómában folytatott papi hivatást, de mivel a város egyik szegénynegyedének csellengő gyermekeit maga köré gyűjtötte és gondozásukkal törődött, gyakorlati pedagógusnak is nevezhetjük. 1551-től a Chiesa Nuova templomában rendezte be iskoláját ahol ezeket a sanyarú sorsú gyerekeket játék, szórakozás, ének és zene közben tanította az alapismeretekre. Tőle származtatják az „oratorium” zenei műfaj megnevezését, mivel a templom oratoriumában színdarabokat és hangversenyeket is rendezett a tanítványokkal közösen. Többször kirándulásokat is beiktatott az iskolai programba, legtöbbször Tasso tölgyfa volt a cél a Gianicolo dombon. Olyan légkört teremtett a növendékeivel való foglalkozásokon, melyben természetesség, barátság, szeretet, szabadon nyilvánulhatott meg. Életéről romantikus művészfilm készült /Legyetek jók, ha tudtok./

Francia reneszánsz: Fináczy Ernő megállapítása szerint „a franciák a XV. század végéig még középkori emberek voltak.” A francia felfogás változása egy külpolitikai eseményhez kötődik. 1494-ben VIII. Károly hadaival megtámadta Olaszországot. A franciák számára ez a hadi esemény hozta meg az itáliai műveltség felfedezését. A kb. 60. 000 embert számláló had az Alpokon keresztül jutott Rómába, Nápolyba, mely városok „földi paradicsom”- ként hatnak a franciákra. Ferenc uralkodása alatt pedig Franciaországban is kibontakozott a humanizmus és reneszánsz.

Erasmus Desiderius Rotterdamus: A németalföldi humanistát sokan nevezik a reneszánsz fejedelmének és joggal, mert munkássága nyomán az európai humanizmus és reneszánsz vezéralakjává nőtte ki magát, akinek műveivel könyvtárakat lehetne megtölteni. Erasmus születésének pontos időpontját nem tudjuk, de a születési helyet igen. Ez pedig Rotterdam, a művelt északi legjelentékenyebb városa. Kilenc éves korig több iskolát látogatott, ahol a latin grammatikával ismerkedett meg. Tizennégy éves, amikor árvaságra jut, 17 éves korában pedig kolostorba vonul. 1492-ben szentelték fel áldozópappá és püspöki segítséggel Párizsba ment teológiai tanulmányok folytatása miatt. 1500-ban, Párizsban jelenik meg Adagiumai, /Közmondások gyűjteménye/ melyek hatását gyakoroltak a francia humanizmus kialakulására. Húszévi vándorlás következett. Erasmus életében melynek főbb állomásai Löwen, London, Velence, Róma. 1536. július 12-én „ragadta ki kezéből a tollat a halál.”

Szerinte az iskolának és a benne a tanítóknak embereinek, emberszeretőnek, humánusnak kell lennie a szelídség, és szeretett kell, hogy jellemezze az ottani bánásmódot. Erasmus embereszménye a görög és latin nyelvben, jártas, a klasszikus értéket tisztelő, az egész világot otthonának tekintő, humanista ember.

Mátyás reneszánsz udvara és hatása a magyar nevelésre: Az itáliai reneszánsz hatásai két csatornán keresztül jutottak el Magyarországra. Az egyik /és ez a jelentéktelenebb/ a hivatalos kapcsolatok útján, melyek már a Jagellók korában megkezdődtek, de igazán a Hunyadiak uralkodása idején szélesedtek ki. A másik út azoknak a tudományos és művészi kapcsolatoknak köszönhető, melyek egyrészt a magyar diákok itáliai tanulmányai révén, másrészt olasz tudósok magyarországi látogatásai nyomán alakult ki a két ország között.

A magyar reneszánsz gyakorlati alkotásai között tartjuk nyilván Vitéz János humanista főpap /Hunyadi Mátyás ifjúkori nevelője/ és a reneszánsz uralkodó együttműködése nyomán megalakult, korábban már néhány szóban említett Academia Istropolitana elnevezésű egyetemet Pozsonyban. Ezen egyetem kancellárja 1467-től Vitéz János volt, akit távolléte esetén a pozsonyi prépost helyettesített. Mátyás II. Pál pápához írt levelében /pápai jóváhagyás nélkül a középkorban nem lehetett egyetemet alapítani/ így elő kérését: „.. Miért is engedje meg Szentséged, hogy Magyarországon valamely városban vagy helyén állíthassak egyetemet, mindegyik fakultatással, szervezte és kiváltságai tekintetében teljesen a bolognai egyetem mintájára.”