Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Babits Mihály: Esti kérdés

2008.02.18

Babits Mihály: Esti kérdés

 

 

Az egész költemény egyetlen mondatból tevődik össze. Ez rendkívül nagy erejű sodrását kölcsönöz a versnek. „Midőn az est a féltett földet lassan eltakarja”. Az alany és az állítmány közé egy kibontott metafora ékelődik. A dajka-metaforát a költő a mondat állítmánya után nyolc soron keresztül részletesen tárgyalja.. A természeti kép egy nyári alkony idilli hangulatát árasztja. Az l-hangok lágyan lebegővé teszik a képet, valamint az is, hogy a verssorok végén nincs vége a tagmondatoknak, hanem a mondatok áthajlanak a következő sorokba. A rímek és a belső rímek is könnyed, játékos hatást keltenek. A verskezdő „midőn” (azaz, amikor) kötőszóhoz kapcsolódik az „olyankor” utalószó. A közbeékelt sorok egy-egy emlékképet villantnak fel a múltból. Mindegyik emlékkép csendes szemlélődést fejez ki. Az emlékképnek nem csak az ideje, hanem a helyszíne is körvonalazatlan, ezáltal ez az emléksorozat mintegy beolvad a végtelen időbe és térbe. Ebben a műben egyetlen várost említ meg és ez Velence. A késleltetésnek ez a módja növeli a feszültséget. Több soron át kibontott metaforák és felsorolások növelik az olvasóban a kíváncsiságot: milyen kérdést akar feltenni a költő. A Danaiad-lányokra és Sziszüphoszra utal a két metaforában. Mindkét utalás a végeláthatatlan és végső cél nélküli képzetét idézi tudatunkba. A költő megválaszolatlanul hagyja a kérdéseket, ezáltal az olvasó próbál felelni ezekre a kérdésekre.