Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Illyés Gyula Pótréja

2008.01.17

Illyés Gyula Pótréja

 

Illyés Gyula a 20. század egyik legkimagaslóbb költői alakja. Művének nagy részét a második világháború idején készítette. Az élet pályája eseményekben és sikerekben gazdag.

A Tolna megyei Felsőrácegrespusztán született 1902. november 2-án. Apja Illyés János uradalmi gépész egy grófi birtokon. Az anyai ága az Alföldről került a Dunántúlra. A dédapja református lelkész a nagyapja, pedig bognár az ő leánya Kállay Ida volt a kötő édesanyja. Elemi iskolai tanulmányit a pusztai iskolában kezdte el. A fiú 10 éves volt, amikor a család Simontornyára költözött, és itt fejezte be tanulmányait. A gimnáziumot dombóváron kezdi meg. A tanulmányait az első világháború alatt bonyhádi gimnáziumban folytatja. Ezek után édesanyával Budapestre költöznek és az ifjú Illyés, itt fejezi be a gimnáziumot és kereskedelmi pályán tanul tovább. 1921-ben a Budapesti Bölcsészkar hallgatója és magyar-francia szakon kezdi meg Egyetemi tanulmányait. Ebben az időszakban letartoztatási parancsot adnak ki ellen és ennek hírére Párizsba, menekül. Első versét 1920-ban névtelenül írja meg, amit a Népszava majd 1923-ban jelentett meg. Közel négyéves bujdosás után 1926-ban Amnesztiába „elnöki kegyelemben” részesül és ennek hatására tér vissza Magyarországra. Ezek után különböző munkahelyeken kamatoztatja saját tudását. Munkája során megismerkedik a nemzet jelentős alkotójával, Babits Mihállyal és egy ideig baráti kapcsolatot tart fen József Attilával. 1934-ben Nagy Lajossal meg hívást kapnak a moszkvai író kongresszusra. Az itteni tapasztalatokról Oroszországi című útirajzában számol be. A második világháború előtti évben a Nyugat társszerkesztői állását tölti be. 1941-1944 között Nyugaton folyatta a munkáját a Magyar Csillag szerkesztőjeként. A két háború között házasságot köt Juvancz Irmával. Sajnos ez a házasság nem lesz hosszú életű, ugyanis többszöri külön válás után 1938-ban végleg elválnak. Rá egy évre feleségül veszi Kozmutza Flórát, aki pszichológus és gyógypedagógus volt. Ebből a házasságból egy leánygyermek született. A német megszállás alatt bujdosni kényszerültek. 1945 elejétől a Nemzeti Parasztpárt országgyűlési képviselője lesz de, hamarosan visszavonul a politikai szerepléstől. 1948-ban elsők között tüntették ki Kossuth díjjal. Az 50-es évek elején írta meg az Egy mondat a zsarnokságról c. versét. A mű megírását követően 2-3 évig nem írt semmit. Majd csak az 56-os őszi események hatására kísérelte meg hogy újra tollat ragadjon. 1956 után egy évtizeden át továbbra is erős konfliktus bontakozott ki a költő és a hatalom között. A műveinek megjelenését csak hosszas szelektálás „átvilágítás” után engedélyezték. Ez a helyzet a hatvanas évek vége felé megváltozott utána nemzeti költői elismerésben részesül. 1983. április 15-én hunyt el s a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Az élete során számos irodalmi művel gazdagodott a magyar irodalom. Irodalmi alkotásai közül az egyik legszebb műve Egy mondat a zsarnokságról c. verse volt. Ez a versmű az 50-es évek benn íródót. A műnek a felépítése kétszáz sorból és ötven négy soros strófa található benne és az utolsó két verssor folyamatosan ismétlődik. A mű szerzője 56-ban publikálta „készítette” és ez csak a szerző halála után jelenik meg. Ezek után nemzetközi hírnévre tett szert. Ennek az alkotásnak volt egy külföldi rokona és ez ellentétje volt a magyar műnek. Illyés által készített alkotásban formai szerkezetezett találunk, amely litániáként jelenik meg. Ennek szerkezetéből következő sajátossága a monotónia is, ami szintén jellemző e műalkotásra. A litániák mindig uram irgalmazzal kezdődnek és ezzel is, fejeződnek be. Ez a fajta alkotás a keleti és a nyugati egyház liturgikus szövegeiben is elő fordulnak. A görög keletiek például sokat használják az uram irgalmaz szót. Ezt inkább a Szent Liturgia kis bemeneti része előtt használják. A versben az 1-14 versszak a zsarnokságról szól, az olvasó azonban csak a 14. versszak után érzékel változást. E versszak után indul meg, sajátos módon a zsarnokság terrorisztikus megnyilvánulásai formáiról rögtön áttér a művészetben való megnyilvánulásra. Az olvasó eleinte észre sem veszi az átmenetet. A társadalmi általánosságát és a legszegényebb sorsba való könyörtelen behatolást a vers igehasználata is szemléletesen fejez ki. Eleinte csak egy-egy bizonytalan, versszak szituációjára utal s még a 17. szakasz „régi istened” kifejezése is felfogható. A 19. szakasztól kezdve feltűnően megszaporodik a kettős jelentéskörű tegező forma. Az igazi költő túlzás lényegében az ellenállás lehetetlenségének fikciója „látomása”. Az olvasónak azonban érdemes arra is figyelnie, hogy a vers kezdő „van”- ok mindvégig meghatározzák az időszemléletet. Nincs történelmi dinamizmus, ezért válik e zárt világon belül zsarnokságellenes rendszer foglyává.

Az én számomra a költő életútja volt a legszimpatikusabb. A költő műalkotásai közül számomra a legkedvesebb műve az Egy mondat a zsarnokságról c. verse.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.