Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Katona József: Bánk Bán

2008.02.01

Katona József: Bánk Bán

 

Ebben a műben szereplő személyek nagy része valós történelmi személy volt, mint pl. Bánk bán. Ez a mű történelmi idejét tekintve a magyarközépkor időszakát öleli fel. E művet Erdélyi Pályázat ki írására írta meg Katona József 1815 benn. 1819-ben ennek a műnek a színpadarabi megjelenítését a cenzúra ellenezte, és nem engedte meg ennek a megvalósítását. De ugyan akkor engedélyezte a műnek a könyv formájában történő megjelenését. Melyet 1820-ban adták ki. Ennek a műnek a bemutatása Kassán történt meg 1833-ban. És 1861-ben Erkel Ferenc operát írt a Bánk bánról.

A mű alapja valós történelmi esemény, mely már a maga korában nemzetközi figyelmet is keltett. A korabeli történelmi feljegyzések egymásnak ellentmondóak mind az összeesküvés, mind a királyné meggyilkolásának körülményeiben, pontosan nem rekonstruálhatóak az események. Tény, hogy a lázadók közül II András (Endre) csak Péter ispánt (a darabban Petúr) büntette meg, s az is valószínű, hogy a konfliktusnak diplomáciai, nagypolitikai okai voltak. Már 1268-ban megjelent Gertrudis meggyilkolásának szépirodalmi feldolgozása egy ausztriai verses krónikában, az "eset" első magyar lejegyzése a Képes Krónikában olvasható. A XVI századtól számos feldolgozása született Európában és Magyarországon is. A történet legérdekesebb külföldi feldolgozása Hans Sachs XVI századi német költő és George Lillo 1730-as drámái, leghíresebb változata Franz Grillparzer (1791-1872) Urának hű szolgája című műve. Különös hogy a XIX században Katona műve mellet két másik magyar szerző is feldolgozta a témát (Kisfaludy Sándor és Horváth József Elek).A tragédia egy előversengésből (expozíció) és öt szakaszból (felvonás) áll, tehát klasszikus felépítésű dráma. Ugyanakkor a mű konfliktusrendszere, dramaturgiai sajátossági nem mindenben felelnek meg a klasszikus sémának. A Bánk bán konfliktusos dráma, de konfliktusa többszintű. A társadalmi konfliktus két szintje az idegen érdekek elleni összeesküvés, illetve a szenvedő nép és az uralkodó réteg szembenállása. A konfliktus harmadik szintje is erőteljes, kidolgozott és részben az előzőekkel össze is fonódik: a szerelmi szál. Az ötödik szakasz azonban kiegészíti, újabb szintre emeli a konfliktusokat. Ennek középpontjában az uralkodó áll, akinek hagyományosan a megoldást "kéne hoznia", de e helyett a főszereplőhöz hasonlóan tragikus alakká lesz. A mű mindhárom konfliktusának középpontjában a főszereplő áll, minden szál, mellékkonfliktus hozzá kapcsolódik. Konfliktusba kerülésének módja sajátos, szinte "belecsöppen", nem ő a kezdeményező, s nem ő a célpont. Hogy célponttá lehessen, hogy kénytelen legyen cselekedni, azt a szerelmi szál és a társadalmi konfliktus összekapcsolása eredményezi. A szerző kiváló leleménye, hogy az összeesküvők Melinda nevét választják jelszavunknak. A címszereplő nemcsak azt nem érti, értheti, hogy miért épp felesége neve a jelszó, félreérti Melinda és Gertrúd viselkedését is. A többi szereplő, mintha ismerné Bánk "szórakozottságát", ki is használja ennek lehetőségeit. A cselekménybonyolítás lényege a tragikus hős "helyzetbe hozása", cselekvésre késztetése. Ennek eszközei a véletlenek mellett a "békétlenek igaza, Bánk saját tapasztalatai (országjáró körútja, Tiborc) és a lelepleződő cselszövés (csábítás, Bíerach). Az első szakaszban Molier Tartuff című művéhez hasonlóan rengeteg esemény zajlik le, majd minden szereplő megjelenik a színpadon, s minden konfliktus-szál problémái felvetődnek, tehát az első felvonás nemcsak bevezető, elő készítő funkciójú. A második szakasz az összeesküvés-szál folytatása, melyet "megzavar" Bíberach megjelenése (szerelmi szál, a csábítás). A szerelmi szál újbóli immáron tényszerű megjelenése először készteti Bánkot cselekvésre (Melinda megmentésére indul), ugyanakkor háttérbe szorítja, elhomályosítja a társadalmi konfliktus kérdéseit. A harmadik felvonás eseményeinek szerepe a késleltetés. A féltékeny Bánk ismét elbizonytalanodik, mert Melinda összefüggéstelen szavai, összeomlása nem teszi lehetővé az igazság kiderítését. "Ráadásul" Tiborc ismét megjelenik, s a lesújtott férfi újólag de egy újabb nézőpontból társadalmi funkciójára figyelmezteti. Tiborc "panasza" kulcsfontosságú jelenete a drámának. Az alkotói koncepció itt érvényesül a legtisztábban Bánk a lázadó főurakat csendesíteni igyekezett, az ő vádjaikban méltán feltételezte az idegenekkel szembeni féltékenységet, politikai hatalmi érdekeket. Tiborc azonban a nép, a védtelen, kiszolgáltatott nép szimbolikus alakja. Bánkot arra döbbenti rá, hogy státusza hisz ő a királyt helyettesítő személy (nádor) azt követeli tőle, hogy személyes érdekeit rendelje alá közösség (az ország, a nép) érdekeinek. Mellékszálként kapcsolódik a cselekményhez a harmadik szakaszban Ottó és Bíberach jelenete (dialóguk végén Ottó orvul leszúrja a titkaikat ismerő lovagot), a haldokló Bíberach szavai előre utalnak. A negyedik szakasz a drámai hagyományoknak megfelelően a krízis. Ugyanakkor e felvonásában is vannak késleltető események, melyek előkészítik, fokozva a feszültséget, az összeütközést. A királyné, aki eddig csak néhány jelenetben volt jelen, s pontosan nem lehetett eldönteni, hogy mi a szerepe a különböző szálakban, most mindvégig jelen van, ez az "ő felvonása". Bánk, szinte az utolsó pillanatig tisztelettel beszél vele, végül azonban megöli. A gyilkosság hirtelen következik be, a személyében megalázott fő hős a rá támadó királynét dühében öli meg. Bánk késlelkedése, bizonytalansága végletesen változik meg ebben a helyzetben. A tragédia legvitatottabb felvonása az ötödik szakasz A Bánk bán elemzők és értelmezők (pl. Gyulai Pál, Arany János, Németh László, Kerényi Ferenc, Nagy Péter, Illyés Gyula, Pándi Pál) szinte mindegyike megállapítja, hogy dramaturgiai szempontból ez a mű legvitathatóbb része. Látni kell azonban, hogy Katona szándéka nem egyszerűen a "jó, igazságtevő uralkodó" konvencionális, megoldást hozó szerepének megvalósítása. A király szerepének koncepcionális funkciói vannak, mind az eszmei üzenet, mind a cselekmény szintje. A negyedik felvonásban csak a szerzői utasításban szereplő levél tartalma sajátos helyzetet teremt. Endre számára is világossá válik Bánk igaza, Gertrudis bűnössége, megbocsát Bánknak, s csak a királyi hatalom elleni lázadót Petúrt bünteti meg. Különös a tragédia címszereplője, Bánk sorsának alakulása. A tragikus végkifejlet után nem a "nagyszerű halál" az osztályrésze, hanem az összeomlás, a súlyos terhekkel megnehezült, értelmetlenné vált, elviselhetetlen élet.

Ez a mű annak is köszönhette a fennmaradását egészen napjainkig mert egy részt a magyar történelemhez kapcsolódik másrészt pedig a mű bemutatásától számítva nagy sikert aratott egészen napjainkig.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.