Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A pesti forradalom 1848. március 15. előzménye és a felelős kormány kinevezése

 

1848 tavaszán Európa országaiban futótűzként terjedt a forradalom. A forradalmi robbanásnak közvetlen és hosszú távú gazdasági, társadalmi és eszmei okai voltak. A negyvenes évek közepétől a kontinensen egymást követték a rossz termésű évek, amit súlyosbított a gabona és a burgonyavész az élelmiszer árak a magasba szöktek. 1847-be különösen rossz volt a termés, és ez egybeeset a mélyülő gazdasági válsággal. A kettős szorítás kilátástalan helyzetbe hozta Európa városi szegénységét, de érintette a kispolgárságot és a középosztályt is. Nyugat-Európában az ipari forradalom következtében fellépő szociális problémákat Anglia kivételével nem oldották meg. Közép-Európában még nem jöttek létre az önálló nemzetállamok, s a polgári átalakulás csak a kezdetén tartott. A kontinens nagy részét érintő forradalmi mozgalmak tömegeit hasonló eszmék mozgatták; a liberalizmus, a nacionalizmus és a szocializmus, de más célokért indultak küzdelembe a franciák, másért a magyarok vagy az olaszok. Az új kormány a forradalmi megmozdulások erőviszonyainak megfelelően helyet kaptak a munkásság képviselői. Nemzeti műhelyeket állítottak fel, a munkanélküliség megszüntetése érdekében, ahol a munkanélküliek közmunkát végezhettek. Ám mindezek költségét a vidéki lakosság adóiból fedezték. A nemzeti műhelyek bezárásának hatására a párizsi munkásság fellázadt (1848. június). A kormány a hadsereg bevetésével, vére harcban leverte a tömeget. Az 1848-as francia forradalom vezetői valamint Bonaparte, első sorban a belső rend megszilárdítására törekedtek Ezét 1830 hasonlóan a franciák, nem folytattak aktív külpolitikát, nem támogatták a párizsi példa nyomán kitörő forradalmakat. Itáliában összefonódtak a liberális és a nemzeti erők. 1848 márciusában felkelt Milánó, és kiűzte a városból az osztrák helyőrséget A felkelők megsegítésére s a köztársasági egységmozgalom megelőzése érdekében a Szárd Király megtámadta a Habsburg Birodalmat. Az osztrákok azonban Josef Radetzky vezetésével már júliusban visszavágtak, csapataik győzelmet arattak, s a szárd király fegyverszünetet kért. Márciusban a Rajna mentén és Dél-Németország nagyvárosaiban felkelés tört ki. A liberális polgárság a városi tömegek támogatásával alkotmányt, a cenzúra eltörlését, s mindenek előtt az egységes Németország létrehozását követelte. Az uralkodók meghátráltak, s engedményeket adtak. A tömegmozgalmak leszerelésére a kormányok felhasználták a liberálisokat, akik így elvesztették a tömegek rokonszenvét és támogatását. 1848 őszére a bázisukat vesztett liberálisokat Németország szerte könnyen félreállíthatták A tartartomány megerősödése a német egységmozgalmat is zátonyra, futtatta. Mikor 1849-ben újabb megmozdulásokra került sor, az időközben mozgásszabadságát porosz uralkodó seregei leverték a egységért küzdő demokratikus mozgalmat. A porosz király maga is egységre törekedet eltérően ezt a poroszvezetéssel, s nem alkotmányos utón kívánta elérni. A dél német mozgalmakat követően március 13-án Bécsben is kitört a forradalom. A diákok kezdték, majd a polgárság és külvárosok munkássága is melléjük állt. Az új kormányban a régi rendszer emberei foglaltak helyet, az életkörülmények nem javultak, a helyzet nem változott. A kormány ígéretet tett egy általános választójog alapján összehívott alkotmányozó gyűlés összehívására, a munkanélküliek foglalkoztatására. A birodalom lakóinak jelentős része (közel 40%) valamelyik szláv néphez tartozott. A cseh liberálisok támogatták Ausztria egységét. A cseh liberálisok politikája megerősítette Csehországban a kamarilla és a hadsereg helyzetét. Csehország a birodalmi hadsereg és a kamarilla bázisává vált Béccsel és Magyarországgal szemben. A nyár folyamán Bécsben összeült osztrák alkotmányozó gyűlés. A német képviselők jórész liberálisok voltak, s alkotmányos monarchia kiépítésére törekedtek. Ellentétbe a csehekkel, nem föderatív, hanem centralizált birodalomban gondolkodtak. Az osztrák-német liberálisok nem kerülhették ki a német egység kérdését. Megérintette őket a nemzeti érzés, ami az egység felé vonzotta őket első sorban a radikálisokat, ám tartottak a Habsburg Birodalomban betöltött gazdasági és politikai vezető szerepük elvesztésétől. A kormányba ugyan egyre több liberális került, ám ezek a politikusok a tömeg radikalizálódása és a birodalom szétesése következtében egyre inkább a dinasztia mellet sorakoztak fel, feladva elképzeléseik jelentős részét. A bécsi radikális erők a horvát bán magyarországi tejhatalmában a saját sorsuk megpecsételődését, ezért amikor Latour a bécsi helyőrséget a bán támogatására akarta küldeni, ismét kitört a forradalom. A Prágából érkező Windisch-Gratz csapatai a magyar előre törés megállítása után október 31-én kemény harcban elfoglalták Bécset, a forradalom elbukott. A bécsi forradalom leverése után a kamarilla Felix Scwarzenberg herceg vezetésével új kormányt neveztek ki, mely a birodalom egységének megőrzését és az uralkodói hatalom megivását tekintette feladatának. Az új alaptörvény a hatalmat az uralkodó kezébe vonta vissza Az alkotmány ugyan tartományi alapon szervezte meg birodalmát, de a dinasztiát támogató nemzetiségnek a remélt föderalista birodalmon belüli önállóságot nem adta meg. Ugyanakkor megszüntetette Magyarország sajátos különállását is, beolvasztva az országot a birodalomba. Az utolsó rendi országgyűlésen a magyar konzervatívok, és a reformerők között kialakult patthelyzet a francia forradalom híre lendítette túl a holtponton. A rendek világosan látták, hogy a francia események Magyarországon is feszültséget okoztak, elsősorban a jobbágykérdés miatt. Ezért mikor Kossuth a katasztrófa megelőzése érdekében reformok végrehajtását javasolta március 3-i felirati javaslatában, az alsó tábla többsége mellé állt. A felirati javaslatában Kossuth kötelező örökváltságot, közteherviselést, s felelős kormányt követelt. A felsőtábla és a kormányzat nem merte nyíltan elutasítani a javaslatot, az időt húzta. Az idő azonban ellenük dolgozott március 13-án Bécsben is kitört a forradalom, s a kormány a császárvárosban engedni kényszerült. Pesten a Fiatal Magyarország köre a bécsi forradalom hírére március 15-én cselekvésre szánta el magát. A Pilvax házból reggel induló fiatalság Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál vezetésével maga mellé állította a forradalmi lázban égő várost először az egyetemisták, majd a polgárok egy részét. Landerernél lefoglalták a nyomdát, s a cenzúra mellőzésével a sajtószabadságot megvalósítva kinyomtatták követeléseiket tartalmazó 12 pontot és a Nemzeti dal című Petőfi verset. Délután a húszezres ezres tömeg a Nemzeti Múzeumnál gyülekezett, majd az ifjak vezetésével a Városháza elé vonult. Közben jelentős változás következet be, a márciusi ifjakhoz csatlakoztak a liberális nemesség Pesten tartózkodó képviselői: Nyáry Pál alispán és Klauzál Gábor. Rövid tanácskozás után Pest városának tanácsa is a mozgalom mellé állt. Most már tekintélyes polgárokkal és nemesekkel karöltve vonult a tömeg a hajóhídon át a Helytartótanács épülete el, a Várban. A tanács vezetői nem merték, s nem is akarták a katonaságot bevetni, s teljesítették a tüntetők kéréseit. Az államtanács a Kossuth által megfogalmazott követeléseket először visszautasította. A pesti forradalom hírére, majd István nádor személyes közbelépésére azonban az uralkodó jóváhagyta a feliratot. A nádor, hogy az eseményeket visszafordíthatatlanná tegye, Batthyány Lajost kinevezte miniszterelnöknek. A minisztériumban a magyar politikai élet valamennyi irányzata a konzervatívoktól a centralistákig képviselve volt, a többséget azonban a liberálisok alkották. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.