Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Ez a jegyzet két fő részből tevődik össze. A jegyzet első részében a szociológia fogalmával és ennek a szó összetételével foglalkozik. Ez a jegyzet a szociológia legfontosabb kérdéseit pontokba szedve tárgyalja. A jegyzet második részében többek között foglalkozik a szociológia fogalmával és bemutatja azt, hogy hogyan kell egy közvélemény kutatást el készíteni.  

A szociológia elnevezése Comte (1857) nevéhez fűződik. Ő volt az a személy, aki létrehozta a szociológiát. A szociológia a latin sokusz és a görög logosz szónak az összetételéből jött létre. A szociológiát röviden a következő képen lehet definiálni: társadalmi jelenségekkel foglalkozó tudományág. Ez a tudományág az élet bármely területén megtalálható, mint pl. kultúrszociólogia, családszociólogia, stb. A szociológia segítséget ad az ember számára, hogy jobban megismerje azt a társadalmi környezetet, amelyben él.

Ez a tudomány öt forrásra támaszkodik: 1. a Szentírás, 2. a szenthagyomány, 3. az Egyház hivatalos tanítása, 4. a pápai enciklikák, 5. a teológusok tanítása.

A jegyzet a munkanélküliséggel is foglalkozik és a jegyzetnek ez a része statisztikai adatokat is, tartalmaz. Ez a statisztikai felmérés 1997-ben készült és arra mutat rá, hogy a munkanélküliek száma 464000 volt. Ez a számarány a magyar kereső képes lakosságnak a 10,4% - át teszi ki. Budapesten 4,7% volt a munkanélküliek száma addig Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén 19,3%-volt. Ez az adtat, jól mutatja azt, hogy egyes megyék között milyen nagy az eltérés. Az állam feladata az volna, hogy azokban a megyékben ahol magas a munkanélküliség aránya ott üzemeket létesítsen és ezzel egy időben pénzügyi és kulturális támogatást biztosítson az ott élők számára.

Az egyház társadalmi tanítása a szociológiából indul ki. Ez a tanítás rámutat arra, hogy a munkások alapvető jogához tartozik, hogy szakszervezeteket hozzanak létre. Arra is figyelmeztet ez a tanítás, hogy nem szabad megengedni azt, hogy a munkások a tőke eszközévé váljanak.

A jegyzet 1.4 pontja avval foglalkozik, hogy a hívő embernek és az ő közösségének joga van ahhoz, hogy a hitet és véleményét közösségen belül is kinyilatkoztassa. Az újkori Gondolkodás címszó alatt foglalkozik a középkori etikával és annak gondolkodás módjával. Ezt a fajta szemléletet Szent Tamás skolasztikus határozta meg. Ez a fajta szemléletmód Isten örök tervéből, az örök törvényből indul ki. Az újkor szemléletmód több lényeges dologban eltér a középkori társadalom szemléletétől. A középkori gondolkodás módja is nagy hangsúlyt helyezett az értelmi tevékenységre, amely Isten által kinyilatkoztatott igazságból indult ki.

A 2.5 fejezet pontban olvashatunk arról, hogy a világ energiáinak a felhasználása lehetőséget biztosított az ember számára, hogy az élet színvonala növekedjék. Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy az ember nem csak használta, de olykor ki is használta a természetet. Már az ősember korában az emberek gyűjtögetéssel, halászattal és vadászattal foglalkoztak. Ma az ember a természetet nem becsülve fákat vág, ki szemetel, szennyezi a vizeket és ezzel a tevékenységgel súlyos környezeti katasztrófát, idéz elő. Az újkor felvilágosodás egyik jellemzője az, hogy védte az ember szabadságjogait a feudális állam törvényeivel szemben. A feudális állam vezetője a király volt. Ekkoriban jelent meg az individualizmus. Ennek a képviselői szerint ne a királyok vagy az arisztokraták irányítsák a népeket, hanem a nép által választott vezetők. Az emberi szabadság és az állam kapcsolat címszó alatt a jegyzet három nagy filozófussal foglalkozik.

1, Thomas Hobbes (1588-1679): ő angol filozófus volt. Az ő nevéhez fűződik a Leviatham (1651) című alkotás. Ebben a műben a következők jelenek, meg mint pl. mindenik háborúja mindeni ellen. Ez a kifejezés a következőkre mutat rá az emberek farkasok módjára, viselkednek másik embertársukkal szemben. Hobbes foglakozik az emberek által létre hozott állammal is. A nép által létre hozott államot a Bibliában szereplő Leviatánhoz, hasonlította. Ennek az államformának az egyik fő célja, hogy elpusztítsa az embert.

2. John Locke (1632-1704): filozófus és politikus. Az államelmélet rendszerével foglakozik. Az állam szerinte nem a hatalom átruházásával „választással”, hanem szerződéssel jön létre, melynek célja a szabadság védelme. A szabadság jogok közül a legfontosabb a tulajdonok védelme, mert a magántulajdon a függetlenség alapja. A tulajdont csak munkával lehet megszerezni. Az államnak biztosítani kell a magán tulajdonok védelmét, és ezt úgy tegye, hogy ne avatkozzon a gazdasági életbe.

3. Jean JaCQUES ROUSSEAU (1712-1778): Rousseau idejében jelent meg a magán tulajdon. Ennek következményeként a társadalmi réteg kettészakadt. Két társadalomi osztály jelent meg: szegények és gazdagok. E-két társadalmi réteg között egy hatalmas szakadék keletkezet. Az ő idejében az államot a nép határozta, meg és ez nem lehetet más, mint monarchia. Az 1700-as években a Bourbonok korában a francia egyház túlságosan összeforrt a világi hatalommal ezért Rousseau az egyház és az állam szétválását szorgalmazta. Rousseau a nevelés rendszerében a lélek és a test fejlődésének együtt kell haladnia.

Francisco Suarez SJ (1617) az individualizmus és az akarat tanával bővítette Szent Tamás rendszerét. Ő, is mint a filozófusok nagy része foglalkozik az állammal is. Ebben az írásában arra mutat rá, hogy az államnak közmegegyezéssel kell létrejönnie. Suarez itt arra is, rá mutat, hogy az állam a hatalmat Istentől kapja és ez a hatalom eredetileg a népet, illeti meg (nép fölség). A nép Istentől kapott hatalmat gyakorlati okokból hatalmát az uralkodónak adja át, aki azonban a hatalom gyakorlásáért a népnek tartozik felelősséggel. Az individualizmus következményeként jelenik meg a liberalizmus. A liberalizmus filozófia alapjait a XVII. és a XVIII. században rakták le. A liberalizmus XIX. században kezdet el kiteljesedni a kultúra és a gazdaság területén. Ekkor jelenik meg az emberi szabad cselekvés és ez az ember, számára azt jelenti, hogy mindenki azt csinál, amit akar.

Arno Anzenbacher is foglalkozik a liberalizmussal és azok területével.

1, Politikai liberalizmus: A legfontosabb jellemzője az, hogy csökkenti az államnak a társadalomra gyakorolt hatását. Az állam szabaddá teszi a társadalmat ez úgy, mutatkozik meg, hogy engedi a politikai erők és mozgalmak kibontakozását. A politikai liberalizmus másik irányzata a jogállam elfogadása. Ez azt jelenti, hogy a társadalomban élő emberek védelmét jogok biztosítják. Ennek jellemző vonása a hatalom megosztása. Itt háromhatalmi formát különböztet meg a jegyzet.

Törvényhozói: a döntéseket a nép által választott képviselők a parlamentben hozzák. Így minden embernek lehetősége nyílik arra, hogy hatással legyen a törvények megalkotásában és a társadalmi élet alakulásában.                                                       

Végrehajtói: Ehhez a hatalmi csoporthoz tartoznak a közalkalmazottak. Ők azok, akik végre hajtják a parlamentben hozott paragrafusokat.

Ellenőrzői: Idetartoznak a rendvédelmi szervek pl. rendőrség vagy APH ellen örök.

Magyar történelemben a liberalizmus képviselői voltak: Széchényi István, Kossuth Lajos és Deák Ferenc. Ők hárman Magyarország függetlenség megteremtésért harcoltak.

A politikai liberalizmusnak az egyik jellegzetessége az állam és az egyház szétválása. Az egyház nem fogadja el a kultúr liberalizmus egyes tételeit. Az egyház tanítása szerint nem fogadható el azok az irányzatok, amelyek nem tartják tiszteletbe az emberi méltóságot vagy az egyes vallások lelki-szellemi értékeit. A gazdasági liberalizmus három szabadság jogot különböztet meg: személyi szabadság, tulajdon szabadság, és ide tartozik a személyi szabadság jog. A liberalizmus arra is rá mutat, hogy a társadalmi jólétet a szabad piac biztosítja. A XIX. század végén féktelen szabad verseny alakult ki. A szabad verseny képviselői azt vallották, hogy a gazdasági növekedés legfontosabb rugója az önérdek, amely arra serkenti az embert, hogy a legnagyobb teljesítményt érje el. Ezért nincs szükség arra, hogy az állam bele avatkozzon a gazdasági életbe. Az első szociális enciklikát XIII. Leó pápa írta meg. Ez az enciklika „Rerum novarum” címen íródót meg 1981-ben. Ez a dokumentum nem foglalkozik külön a liberalizmussal, de annak veszélyire felhívja az emberek figyelmét. Ez a dokumentum elsősorban az állam feladatára emlékeztetet. Az állam feladata nem más, mint a közjó biztosítása. Ugyan akkor az államnak védenie kell a munkásokat, nehogy kiszolgáltatokká váljanak. A munkások részére megfelelő fizetést kell biztosítani, hogy a családjukat tisztességes módon el tudják tartani.

XIII. János pápa „Mater et magistra” 1961-ben íródót enciklikájában arra hívja fel a figyelmet, hogy az embereknek úgy kell tekinteniük embertársukra, mint közös lakótársa. VI. Pál pápa 1967-ben megírt dokumentumában elsősorban arra hívják fel az emberek figyelmét, hogy a szabad piac akkor működik jól, hogy ha két azonos gazdasági helyzetű ország köt alkut. II. János Pál pápa is több fajta enciklikát írt. Ezekben, az enciklikákban foglalkozik a szociális gondokkal is. Itt többek között arra mutat rá, hogy a társadalmi struktúra két részre szakadt: az egyik részét képezik a gazdagok a másik részét, pedig a szegények. II. János Pál pápa 1991-ben megjelent enciklikájában említést tesz a szocializmusról. E dokumentum szerint a szocializmus bukásának egyik-fő oka nem társadalmi, hanem antropológia jellegű. A pápai enciklikák a társadalmi problémákra keresi a választ. Az első enciklika abból indul ki, hogy Isten a földet és annak minden kincsét az egész emberiség javára adta. A földön az embernek csak a haszonélvezeti joga van. Az elmélet szerint, amikor az ember a földet műveli, vagy annak valamelyik természeti kincsét átalakítja akkor arra a személyiség bélyegét is, rányomja. IX. Pius Pápa is foglalkozott a szegények és a gazdagok ellentétével.

A XIX. végén és a XX század elején jelent meg a szocializmus. A szocializmus a liberalizmus ellentéteként jött létre. Ebben az időszakban dolgozó munkások nyomorban éltek. A nagy szegénység és a rossz munkakörülmények miatt gyakoriak voltak a járványok. A tőkések a nagyobb haszon érdekében alacsony munkabért akár 10-14 órában dolgoztatták a munkásokat. Az sem volt ritka, hogy alacsony bérét nőket és gyereket is alkalmaztak. A nagy szegénység miatt és a nehéz életkörülmény véget egyes emberek az alkoholizmusba menekült. Az emberek másik csoportja pedig bűnözővé vált. A szociológia irányzatával foglalkozik Robert Owen (1771-1858) angol közgazdász és politikus. Ő a társadalmi problémák felszámolására tette fel az életét. Kisebb közösségek, felállítását szorgalmazta. Létrehozta az „Új Harmónia „telepet mely 1824-28 között működött. Ezt követően visszatért Angliába, és 1839-ben megszervezte a „Harmony Hall” telepet mely azonban csak 1845-ig működőt. Angliában elsők között Owen vetette fel a munkavédelmi törvények gondolatát. A Marxista szocializmus közzé tartozik Karl Marx aki (1818-1883) között élt. Szerinte a történelmi haladás mozgató ereje nem a tudás, a politika, a művészet vagy a vallás. Véleménye szerint a gazdasági alap két részből tevődik össze: termelőerőből és természeti viszonyból. A marxista elmélet szerint a termelőerőnek köszönhetően alakult ki a városi polgárság. Ekkoriban két csoport jelent meg: a tőkésosztály és a munkásság. Az uralkodó osztály egyre nagyobb haszon érdekében egyre jobban növeli hatalmát és ennek következtében a munkások teljesen kiszolgáltatottá váltak. Így a munkásoknak a munkája áruvá vált. Az 1800-as években jelent meg Le Play (1806-1882) ő egy bányász mérnők volt. Munkája során a szociológia igazságtalanság felkutatására és annak orvoslására szentelte életét. Play utazásai során különböző család típusokat kereset fel. Ezek között helyett kapott a Tisza menti jobbágy család és a selmecbányai olvasztó munkás családja is. 1846-ban Hatvanon, városán átvezetett az útja és itt is szociális felméréseket végzet.                                                                     

A jegyzet a Darwini fajelméletével is foglalkozik. Itt három emberi fajt különböztet meg: fehér, fekete és sárga. A fehér faj a fejlődés hordozója. Ezzel magyarázható, hogy a nyugati kultúra az egész világra kiterjedt. A modern szociológia klasszikusai, közé tartozik Émile Durkheim (1858-1917) Francia szociológus egyetemi tanár. 1895-ben írta meg a szociológia módszertant.  A legismertebb műve: Az öngyilkosság ez 1896-ban jelent meg. Ebben a műben különböző statisztikai adatokat dolgozott fel. Durkheim azért foglalkozott az öngyilkossággal, mert Franciaországban meg nőt az öngyilkosoknak a száma. Ő háromtípusú öngyilkosságot különböztet meg: egoista, alturista, anomiás.

Az etika alapjával foglalkozik Max Weber (1864-1920) ő német szociológus volt, és gazdaságtörténészként tevékenykedet. 1919-ig egyetemi tanárként dolgozott. Munkája során elsősorban tudományos feladatokat látott el. Ezen kívül foglalkozott a politikával is. Fiatal korában a bismarcki Németországgal szimpatizált az I. Világháború alatt erősen kritizálta a német háborús politikát. Német kancellár szeretet volna lenni, de jelölése nem sikerült.

Kiemelt szociológusok, közé tartozik Theodor Adorno (1903-1969) munkája szorosan kapcsolódik az úgy nevezet Frankfurti iskolához. Az iskola tagjai többnyire baloldali beállítottságú társadalmi rétegből került ki. Később ez a csoport az Egyesült Államokba emigrált. A társadalmi és a struktúra címszó alatt a jegyzet foglalkozik azzal, hogy az ember kezdettől fogva társadalomban él. A társadalomban való együttélésnek vannak bizonyos szabályai és pontosan ezekkel, a szabályokkal foglalkozik a szociológia. A jegyzet első részének a vége felé a férfiak halandóságának a statisztikai adataival foglalkozik. Ez a felmérés 1980-ban készült. Ennek a felmérésnek az volt a lényege, hogy a 40 éves férfiak esetében hány százaléka érik meg a 60-dik születésnapjukat.         

A jegyzet második részében a legfontosabb szociológiai tudományágakkal külön fejezetek foglalkoznak. A 3 fejezetben a jegyzet az adatgyűjtéssel és annak elemzésével foglalkozik. A közvélemény kutatásnak reprezentatívnak kell lennie. A statisztikai adatok össze állításához, mint vételre van szükség. Ahhoz, hogy a mintavételt tudjunk készítetni, ahhoz egy teljes névsorra van szükség pl. a gyárban, dolgozok teljes névsorára. Ha egy kis közösséget kell felmérni, akkor az előbb említet módszer egyszerűbb. A mintavételhez lehet használni a választó jegyzéket vagy a telefonkönyvet.

A közvélemény kutatásnak egy másik fajtája a kérdőívkészítés. Ennek két típusa van: zárt és nyitott. Ezeknél, a kérdőíveknél a vizsgáló alanynak csak a megfelelő részt kell megjelölni-e. Ez lehet aláhúzás, karikázás vagy x való jelölés. Ezeknek, az anyagoknak a feldolgozása a következőképpen történik. Kis csoportos felmérés esetén nincs nehéz dolgunk csak szelektálnunk, kell az adott társadalmi rétegeket. Majd ezután a külön szedet társadalmi rétegekhez tartozó adatokat táblázatba, kell rögzíteni.

Az egyszerű statisztikai mutatóknál szokták használni azt a matematikai képletet melynek segítségével, ki lehet számítani a mediánt. Az átlag számításnál kapott eredmény nem befolyásolja a Medián eredményét. A statisztikai adatok számításához tartozik még egy harmadik képlet a módusz.

A jegyzet 4 fejezte az egyenlőtlenségről szó. Ez a fejezet a szegényekkel és a gazdagokkal foglalkozik. A szociológia kezdettől fogva kutatja, hogy mekkora a két társadalmi réteg között a szakadék. A szociológia azzal foglalkozik igazán, hogy ez a társadalmi szakadék hogyan nő vagy csőken vagy, hogy hogyan lehet ezen segíteni. 

A szegénységre jellemző az alacsony jövedelem és az ebből adódó hátrányok pl. táplálkozás, rossz lakáskörülmények stb. Abszolút szegénységről akkor beszélünk, ha az egyén vagy család létminimum alatt él. A létminimum összegét a következő képen lehet kiszámítani: a család összes jövedelmét összeadjuk és a kapott eredményt el, osztjuk a családtagoknak a számával majd a kapott eredményt el, osztjuk 12-vel, és ekkor megkapjuk az egy főre eső havi jövedelmet. A létmíniummal kapcsolatban a KSH végzet statisztikai felmérést. A legutolsó ilyen felmérés 1989-ben készítették el. Ekkor az egy főre jutó jövedelem 4650Ft/ fő volt. A jegyzet az egyenlőtlenség a történelemben címszó alatt avval foglalkozik, hogy az emberiség életében kezdetektől fogva jelen volt az egyenlőtlenség. Az egyenlőtlenség már az ősember idejében megfigyelhető volt. Az ipari társadalom meg jelenéséig az egyenlőtlenségnek a szám aránya növekedet. Az ipari társadalom kezdeti szakasza után azonban a tendencia meg fordult. 1970-ig az egyenlőtlenségnek a szám aránya mérséklődőt. Egyes kutatók az emberek közötti egyenlőtlenségnek az okát a biológiai adottságokban látják, és azt feltételezik, hogy ezek többé-kevésbé öröklődnek.

A jegyzetnek utolsó fejezetének első része a várossal és a községgel foglalkozik. Városnak azt a települést nevezzük, amely a környező települések számára központi funkciókat lát el. Város életében nélkülözhetetlen az, hogy legyen középiskolája, vasúthálózata, egészségügyi központja, gyárak, üzemek, szilárd útburkolatal lelátott út hálózatai stb. Igazi nagyvárosoknak azokat lehet tekinteni ahol Felsőfokú oktatási Intézmény, van, mint pl. Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza stb.

A 6 fejezet foglalkozik az urbanizáció és a városodás, városiasodás fogalmával. Az utóbbi két definición azt értjük, hogy a települések városias jellege emelkedik, például nő az emeletes épületek, a kemény burkolatú utak aránya, javul a kereskedelmi ellátás stb. Ebben a fejezetben a szegregáció fogalmával is, találkozhatunk. Szegregációnak nevezzük azt a jelenséget, ha egy-egy településen belül különböző társadalmi réteg vagy etnikai csoportok jelenek meg és ezek egymástól erősen el, különülnek. A városi övezetek elkülönülése együtt jár lakosságuk erős szegregációjával. Az amerikai városszociológia figyelmének középpontjában a bőrszín szerinti szegregáció áll, azaz elsősorban a szegény fekete lakosság elkülönülése egyes városrészekben, főképpen az átmeneti övezet egyes részeiben. A városokba áramló népesség többnyire az Európa és Észak- Amerika állampolgárai közül kerülnek ki. Ezeknek, az embereknek elképzelhetetlen nyomorúságos környezetben kell élniük a mindennapjaikat. Kunyhókban, sátrakba, sokszor a város utcáin megfelelő ivóvíz nélkül élnek.

A jegyzet 6 fejezete nem csak a városokkal foglalkozik, hanem a tanyákkal is. A XIX. század közepéig a tanyákat legtöbbször csak idegenek lakták. A helyzet csak 1945 után változott meg. Ekkor került sor a földreformra, ami a nagybirtokok, szétdarabolását jelentette és ennek köszönhetően új gazdaságok, jöttek létre. Ezek az egyéni gazdaságok 1990-ótta jelentős mennyiségű mezőgazdasági terméket állítanak elő. Egyes tanyák esetében a fejlődés jelei is megfigyelhetőek. A tanyák fejlődés jelei pl. bekötőutak, jó közlekedés stb.                

A szociológia ismerete nélkülözhetetlen a mindennapi életben. Ennek a tárgynak a segítségével a hétköznapi ember könnyebben el tud igazodni a politika egyes területein.