Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az érzelmek pozitív és negatív hatása az embere.

2008.02.28

Az érzelmek pozitív és negatív hatása az embere

 

Az érzelmek ugyanúgy aktiválhatják és irányíthatják a viselkedést, mint az alapvető motívumok. Az érzelmek kísérhetik is a motivált viselkedést pl. a szexszualitás nem csak erőteljes motívum, hanem az öröm egy lehetséges forrása is.

Hasonlóságuk ellenére a motívumokat és az érzelmeket meg kell különböztetni. A különbségtevés leggyakoribb alapja szerint az érzelmek kívülről irányítottak, míg a motívumok belülről aktiválódnak. Azaz az érzelmeket rendszerint külső események váltják ki, és az emocionális reakciók ezen események felé irányulnak. Ezzel szemben a motívumok gyakran belső eseményeknek a következményei, és természetüknél fogva a környezet bizonyos tárgyai ( mint pl. étel, víz az , vagy fajtárs) felé irányulnak. Az érzelmek és motívumok közötti másik különbség az, hogy az érzelmek mindig aktiválják a vegetatív idegrendszert, míg a motívumok nem.

Egy érzelemnek több általános összetevője van:

Belső testi válaszok, elsősorban a vegetatív idegrendszer reakciói (akaratunktól független működések).

Kognitív (gondolkodás) kiértékelés által létrejövő vélekedés, amelyeknek tartalma, hogy egy negatív vagy egy pozitív esemény megy végbe.

Arckifejezések.

Érzelmi reakciók.

Az embere jellemző érzelmeknek három csoportja ismeretes.

Erkölcsi-szociális érzelmek: Az óvodás korban kezdenek kialakulni azok az érzelmek, amelyeket a szocializáció folyamatban sajátít el a gyerekek és az alapvető emberi együttélési szokásokhoz kapcsolódnak. A gyermek képessé válik az együttérzésre, beleéli magát mások helyzetébe, kialakul empátiás készsége, erkölcsi tudata. Erkölcsi ítéletei szélsőségesek: azonosul, és együtt érez a jóval és elveti a rosszat. A gyerekeknél kialakul a lelkiismeret, amelynek következtében átéli a bűntudatot és a szégyent. Megéli a barátsággal kapcsolatos pozitív és negatív érzelmeket (öröm, féltés, féltékenység, irigység)

Esztétikai érzelmek: Az esztétikumhoz, a szépséghez kapcsolódnak. A műalkotások: zene, irodalom művek, képzőművészeti alkotások, színházi előadások, filmek befogadásakor vagy a természetre való rácsodálkozás közben átélt vagy a saját alkotás láttán megélt érzelmek tartoznak ide.

 

Intellektuális érzelmek: Értelmi, szellemi érzelmek. Igényes szellemi életet élő, szellemi érdeklődésű embereknél teljesednek ki.

Amikor egy intenzív érzelmet élünk át, mint a félelem, vagy a harag, rendszerint számos testi változásnak vagyunk a tudatában: gyors szívritmus és légzés, torok és száj kiszáradása, megnövekedtet izomfeszültség, izzadás, a végtagok remegése és a gyomor hirtelen összeszűkülése. Az érzelmi arousallel (agykérgi izgalom vagy izgathatóság, az aktiváció általános állapota) együtt járó fizológiai változások többsége a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának akaratunktól függetlenül működő szabályozás, amely a vegetatív idegrendszerhez tartozik.

A szimpatikus idegrendszer a következő változásokért felelős:

A vérnyomás és a szívritmus nő,

A légzés felgyorsul,

A pupillák kitágulnak,

Az izzadás fokozódik, miközben a nyálelválasztás és nyálkahártyák váladékának elválasztása csökken,

A vércukor szint emelkedik, hogy több energiát biztosítson,

A vér gyorsabban alvad a sebeknél,

Az emésztőrendszer mozgásai lassulnak, a vér a gyomorból és a belekből az agyba és a vázizmokba áramlik,

A szőrzet feláll, libabőrt okozva.

A szimpatikus rendszer a szerveztet energiáit, mozgósítja. Amint az érzelem lecsillapodik, a paraszimpatikus idegrendszer (az akarattól független működő idegrendszer, a vegetatív idegrendszer egyik része, az idegrostok az agyból vagy a gerincvelőből indul ki.

Egy érzelmet kísérő arckifejezés természetesen az adott érzelem kommunikációját szolgálja. Darwin szerint az érzelemkifejezések többsége örökölt mintázatú és eredetileg valamilyen túlélési értékük volt, pl. undor, elutasítás. Vannak viszont olyan érzelemkifejezések is, amelyek kultúrafüggők, amelyek csak az azonos kultúrához tartozók ismernek fel.

Az érzelemnek két nagy csoportja van: Pozitív és negatív

Pozitívak: bátorság, szeretet, bizalom, segítőkészség, optimizmus (derűlátás)

Negatív: félelem, harag, gyanakvás, bosszúvágy pesszimizmus (borúlátás)

Az érzelmek fő összetevői egyike, az érzelmi állapotra adott reakciók összege.

Az érzelmi állapotok lehetnek.

 

Energetizált vagy megzavar minket.

Meghatározza, mire figyelünk, és mit tanulunk.

És meghatározza, milyen ítéleteket alkotunk a világról.

 

A félelemre kétféle magatartással reagálhat, a személy vagy elmenekül, vagy szembeszegül, védekező agresszióval válaszol a helyzetre. A félelem hatására pánikreakció jöhet létre, ha váratlanul éljük meg a veszélyt. Ha előre észleljük a fenyegető helyzetet, a félelem hatására minden olyan viselkedésformát gyorsabban sajátítunk el, ami a megmenekülését teszi lehetővé.

 

A félelemnek több fajtája van:

 

Konkrét félelmek: félelem a fájdalomtól, szeparációs félelem, félelem konkrét tárgyaktól, félelem konkrét személyektől, félelem a büntetéstől, félelem az iskolától (iskolafóbia), halálfélelem.

Szimbolikus félelmek: félelem a szimbólumoktól, valódi szimbolikus félelmek sötétségtől a szeparációs félelem szimbóluma.

Az érzelmek nemcsak általános reakciókat eredményeznek, de specifikusokat is. Nevetünk, amikor örülünk, visszahúzódunk, amikor félünk, agresszívvé válunk, ha dühösek vagyunk. Az agressziót, mint viselkedésformát nehéz definiálni. Jelentésének középpontjába az a gondolat áll, hogy valaki egy olyan cselekedet hajt végre, amely fájdalmat okoz valaki másnak. Megrövidítsen, bántson, lealacsonyítson valakit úgy, hogy közben önző célját elérje. Agresszió olyan viselkedés, amely szándékosan sért egy másik embert (fizikailag vagy verbálisan), vagy rombol tárgyakat.

Az agressziónak a különféle elméletek szerint más-más okai lehetnek

Az endogén (belülről eredő, belső hatáson alapuló) elméletek szerint egy feltételezett evolúció agresszió-ösztön.

A gyermek érésével az agresszió két formája jelenik meg. Az instrumentális agresszió (célszerű, ha az egyén azért folyamodik agresszióhoz, mert célját, tervét, elképzelését csak így látja megvalósíthatónak. Másodlagos megerősítés eredményeként jelenik meg: az agresszort vagy megjutalmazzák agresszív cselekedetéért, vagy a büntetés elmaradása hat jutalomként) A másik az ellenséges agresszió, melyet néha személyre irányul agressziónak is neveznek, közvetlenebbül célozza a másik személy megsértését, akár bosszúból, akár a dominancia kinyilvánításának érdekében hatják végre, mely utóbbi az agressziónak hosszú távra biztosíthatja a javakat.

A feltételes reflex elmélet szerint: az agresszió sikeréből való tanulás

Gyakoriságuk növekszik, ha pozitívan megerősítik azokat.

A differenciálpszichológia szerint: személyiségjegy, amely magas affektivitásra (érzelmi telítettség), önérvényesítésre vagy mások hibáztatására támaszkodik.

A motivációs elmélet szerint: érzelmi kombinációk, amelyeket haraggal, szorongással, dühvel vagy parancsra követnek el.

Az emberi agresszió, mint érzelmi reakció, egy komplex esemény. Keletkezésében a múltbeli tapasztalatoknak, a szociális tanulásnak rendkívül fontos szerepe van. Továbbá az agresszió ösztönzésében számos társadalmi tényező is szerepet játszik pl a szegénység, a túlnépesedés, stb.

Az agresszív gyereke különösen a fiúk, általában agresszív felnőtteké válnak, többször ítélik el őket bűncselekményekért, ittas vezetésért, közlekedési kihágásokért. Harmincéves korukban gyengébb intellektuális teljesítményt mutatnak azok az egyének, akik gyermekkorukban agresszívabbak voltak. A gyerekkori agresszió a tanulásnak mind a lehetőségét, mind a képességét csökkentheti. Az agresszió negatív hatással lehet még a fizikai egészségre is. Az agressziót csökkentheti a kritikus gondolkodás, ha agresszióellenes normákat tanítunk és aktiválunk, ha minimálisra csökkentjük az agressziót, kiváltó jelzéseket és a médiából áradó erőszakot, valamint ha megtanulunk elfogadni másokat, ahelyett, hogy eltávolodnánk tőlük, vagy megfosztanánk őket emberi mivoltuktól.

Az empátia fejlődésének négy szakaszát különböztetünk meg.

Az első szint az első életév folyamán jelentkezik, még az előtt, mielőtt a csecsemő mások létezésének tudatában lenne.

A második életév folyamán, ahogy a gyermekben folyamatosan egyre inkább tudatosul saját maguk egyedisége, a másik bánatára adott válaszaik is megváltoznak.

Az empátia fejlődésének harmadik szintje nagyjából az óvodáskor időszakának felel meg, a nyelv és egyéb szimbólumrendszerek egyre növekvő használata hozza magával.

Az empátia fejlődésének negyedik szintje valahol a 6 és 9 éves kor között jelentkezik. A gyerekek most már nemcsak azt értik meg, hogy másoknak megvannak a saját érzéseik, de azt is, hogy ezek az érzések a tapasztalatok egy nagyobb halmazának a részét alkotják.

A másokkal fenntartott jó kapcsolatok egészségesé és boldoggá is tehetnek.

A boldog házasságában élő emberek immunrendszere sokkal eredményesebben veszi fel a harcot a fertőzésekkel, mint azoké, akiknek rossz a házassága.

Minél jobb kedvelik egymást a kollégiumi szobatársak, annál ritkábban szenvednek megfázásban és influenzás megbetegedésben.

Szívinfarktus kapott idősebb férfiaknak vagy nőknek nagyobb az esélye, hogy egy évvel az eset után még életben legyenek, ha két vagy több emberre számíthatnak érzelmi támaszként, mint ha nincs ilyen segítségük.

Amikor örülünk, nevetünk a személyes boldogság egyik megnyilvánulása. Forrása sokféle lehet emberi kapcsolat, munka eredménye, esztétikai élmény befogadása. Az öröm és a nevetés nem öncél, hanem mindig valaminek az eredménye. Pozitív érzelem, építő jellegű. Ilyenkor hangulatunk jó, a világot kevésbé kockázatosnak látjuk, a pozitív eseményekre irányítjuk a figyelmünket.

Egy érzelem átélésekor hajlamosak vagyunk több figyelmet fordítani a hangulatunknak megfelelő eseményekből. Hangulatunk befolyásolhatja azt, hogy miképp értékelünk más embereket.

Szerintem nincs olyan ember a világon, amelyre se, negatív se pozitív érzelmek nem hatnának. Ezek az érzelmi hatások bele tartoznak az ember mindennapi életébe.