Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A forradalom és szabadságharc eseményei 1848 nyarától 1849. augusztus. 13 ig.

2008.02.05

A forradalom és szabadságharc eseményei 1848 nyarától 1849. augusztus. 13 ig.

 

Kép A magyar vezetés nem fogadta el a törvények visszavonását, ezért Jellacic átlépte a magyar határt (szeptember. 11) Az országgyűlés miután egyértelművé vált a tárgyalások lehetetlensége vállalta az önvédelmi harcot. Elrendelték az újoncozást, kormánybiztosokat küldtek ki. A parasztság megnyerése érdekében a közelgő szüret előtt állami kárpótlással eltörölték a szőlődézsmát (szeptember 15.). A lemondása után ügyvezetőként tevékenykedő miniszterelnök mellé Kossuth elnökletével Országos Honvédelmi bizottmányt válaszoztak, mely októbertől a végrehajtó szerepét töltötte be.

A Drávától a Balaton mentén a főváros felé előretörő Horváth erőkkel magyar sorezredek álltak szemben. A főtiszti kar tagjai közül többen nem vállalták a császári és királyi erőkkel szembeni harcot.  A nádor távozása után a magyar sereg vezetése az idős, román származású tiszte, Móga Jánosra altábornagya szakadt. A magyar tábor folyamatosan érkezett új de lelkes honvédzászlóaljak, népfelkelők. Ugyanakkor Jellacic garázdálkodó katonáival szemben népfelkelés robbant ki a csapatok hátában. Pákozdnál Jellacic támadásra vezényelte csapatait (szeptember. 29), a magyar sereg azonban visszaverte rohamukat. A bán visszavonult s háromnapi fegyverszünetet kért, amit arra használt fel, hogy csapatival Bécs felé forduljon. A pákozdi csata jelentősége miközben komoly harcok nem bontakoztak ki óriási volt, a magyar honvédség időt nyert a felkészülésre. Így lehetőség nyílt arra, hogy az ország főerőkkel felvegye a harcot. Jellacic a magyar sereg késve követe a határig. Móga az országgyűlés felhasználása nélkül nem lépte át a határt. V. Ferdinánd nevében, nem tudva Jellacic kudarcáról, feloszlatták a magyar országgyűlést (október 4.).

Két nap múlva kitört Bécsben a forradalom (október 6.). A magyar hadak ennek ellenére sem lépték át a határt, az osztrák birodalmi tanács összehívására vártak. Végül Kossuth közbelépése után a sereg megindult. Ám időközben Csehországból felvonult Windisch-Gratz csapatai Schwechatnál vereséget mértek a még csak alakulóban lévő magyar hadakra (október 30.), majd leverték a bécsi forradalmat. A cári trónt december 2-án elfoglaló Ferenc József és a Schwarzenberg-kormány decemberben általános támadást indított Magyarország ellen. Így a Délvidék mellett harcok robbantak ki a Felvidéken is a Galíciából betörő Schlick csapataival. Erdélyben a császári hadsereg és a román népfelkelők nyitottak újabb frontot. A főerők közel ötvenezer sorkatonával Windisch-Gratz vezetésével a Duna mentén indultak támadásra. Velük szemben a feldunai hadsereg feleannyi újonca állt a Móga helyett a vezéri posztra állította Görgey Artúr vezetésével. Görgey a túlerő elől visszavonult, s menet közben kovácsolta ütőképes erővé csapatait. Eközben OHB emberfeletti munkával teremtette elő a katonát, a fegyver és a muníciót. Kossuth és Görgey között ellentét alakult ki a fő vezér kerülte döntő ütközetet, hogy megtartsa hadseregét a harc folytatásához, míg a politikusok győzelmet követelt, hogy éberen tartsa a lelkesedést az országgyűlésben és az emberekben. A főerők harcolva hátráltak Budáig majd a főváros kímélése érdekében harc nélkül feladták Pestet (január 1-én.). Az országgyűlés decemberben miután Windisch-Gratz ismételten elutasította a tárgyalásokat a harc folytatása mellet döntött.

A tél közepén a kormányt és országgyűlést Debrecenbe, a hadiipart Nagyváradra költöztették. Pest kiürítése után Görgey Vácon át a Felvidék irányába vonult, hogy elvonja Windisch-Gratz főerőit a kormány új székhelye, Debrecen megtámadásától. S valóban, Windisch-Gratz túlértékelve győzelmét a kemény télben, tartva Görgeytől, nem folytatta az előrenyomulást. Jelentős erőket küldött Görgey nyomába, miközben a Tisza vonalát Perczel gyenge hadteste fedezte. A feldunai hadsereg a Felvidék hegyein és szorosain átnyomult a Hernád völgye felé. A sereg harci értéke fokozatosan nőtt. Február elején Guyon Richárd vezette hadosztály véres csatában elfoglalta a jeges szerpentinek által védett Branyiszkói-hágó, s ezzel megnyílt az út Görgey serege előtt a Hernád völgyébe. A hónap közepén, Kassa vidékén már egyesülhetett a Debrecent északról vigyázó Klapka György seregével. Így a Tisza vonalához rendelt Damjanich János vezette délvidéki alakulatokkal együtt Windisch-Gratz szemben jelentős erők, sorakoztak fel. A honvédsereg és a kiegészítésüket s felszerelésüket ellátó kormány óriási bravúrt hajtott végre visszavonulás és a vereségek közepette ütőképes hadsereget állított fel. Erdélyben az unió életbe léptetésekor már élesen szemben állt egymással a magyarság és a románság. Az erdélyi fő hadparancsnokság először burkoltan, majd nyíltan fellépett a magyar kormány ellen. (október 18.). A császári katonaság felfegyverezte a román parasztságot, és a román határőrökre és népfelkelésre támaszkodva indított támadást a gyenge erdélyi magyar haderő ellen. Puncher Antal tábornok sorezredei és Karl Urbán határőrei már elfoglalták Kolozsvárt (november 17.), de a kirobbanó székhely népfelkelés megakadályozta, hogy az ellenség a kormány bázisát adó Alföldre kitörjön.

A hadi helyzet alapvetően megfordult, amikor erősítésekkel együtt megérkezett a lengyel Bem tábornok. Március végén kiverte az osztrákokat és a segítségükre siető orosz csapatokat Erdélyből. Bem gyorsan mozgatta katonáit, folyamatosan alkalmazta a tüzérséget, és nem riadt vissza a merész vállalkozásoktól. Miután Görgey, Klapka és Damjanich seregei egyesültek Tiszánál, térségben két egymással közel azonos erőt képviselő hadsereg (50-55000. ember) állt egymással szemben. Kossuth váci kiáltványa miatt nem bízott Görgeyben, így fővezérré nem őt, hanem az 1830-as lengyel szabadságharc veteránját, Henrik Dembinskit nevezte ki. A lengyel tábornok határozatlanság következtében Kápolnánál a honvédsereg vereséget szenvedett (február 26-27.). Windisch-Gratz a csata jelentőségét eltúlozva a felkelés teljes szétverését jelentette a császárnak. Így a Schwarzenberg kormány elérkezettnek látta az időt az olmützi alkotmány kiadására (március 4.), amely Magyarországot a centralizált birodalomba olvasztotta. Az alkotmány nem csak Magyarországnak jelentett csalódást, nemzetiségek is többet vártak. A vereséget kiélezte a honvéd főtiszti karon belül az ellentéteket. Damjanich, Klapka és Görgey találták Dembinskit a vezetésére, s felmondták az engedelmességet. A veszélyes helyzetet Szemere Bertalan kormánybiztos, majd a helyszínre érkező Kossuth próbálta megoldani. Végül Kossuth a tisztikar nyomására kénytelen volt Görgeyt kinevezi igaz, csak ideiglenes főparancsnokká. Az új hadvezetés merész tervet dolgozott ki a honvédség kerítse be az ellenséget, és mérjen döntő csapást rá. A teljes nem tudták elérni de jelentős győzelmeket árattak április folyamán a honvédség fél tucat csatában legyőzte a császári haderőt. Igaz, a bekerítéséből mind Gödöllőnél, mind Komáromnál kicsúsztak az osztrák főerők, de a diadal így óriási volt. Az ország alig fél éve felállított hadserege legyőzte, s az ország nyugati szélére szorította a császári hadsereg főerőit. A siker elsősorban a magyar honvédek lelkesedésének, elszánt szuronyrohamainak tudható be. Az olmützi alkotmány a magyar törekvéseket semmibe vette mind nemzeti, mind alkotmányos szempontból. Válaszul a magyar országgyűlés Kossuth Lajos javaslatára a Habsburg-ház trón fosztását, és Magyarországot független államnak nyilvánította (április 14.).

A függetlenség kimondásától Kossuth az ország elismerését és külső támogatást remélt. Mivel a nagyhatalmak a Habsburg Birodalmat az európai egyensúly alap kövének tekintették, a függetlenség kimondása nem javított az ország külpolitikai helyzetén. Az ország állam formájáról nem döntöttek, Kossuth Lajos kormányzóvá választották, és Szemere Bertalan vezetésével új alkotmányos kormányt alakítottak. A politikai és a katonai vezetés ezért az osztrák kézen lévő Buda várának felszabadítását tűzte ki célul. Az 1849. tavaszán a magyarság és a nemzetiségek között érlelődött a megegyezés. Béketárgyalások kezdődtek a szerbekkel és a románokkal. A magyar kormány a nyelvhasználat kérdésében számos engedmény tett, de a területi autonómia megadásától elzárkózott. A határozat széles körű nyelvhasználatot tett lehetővé a közigazgatásban és az oktatásban. Ugyanakkor elismerte a magyar államnyelvet, s nem biztosította a területi autonómiát. A magyar hadsereg egyszerre verte ki az országból a birodalmi hadsereget és törte meg a szeparatizmusra nemzetiségek lázadásait. A további sikerekhez a nagyhatalmak semlegességére lett volna szükség, azonban ez nem adatott meg. A nyugati nagyhatalmak jóváhagyásával a cár megindíthatta 200000. fős hadseregét Magyarország ellen. Görgey az egyetlen megoldást az erők koncentrálásában látta. Görgey az összpontosítás bázisául Komárom térségét ajánlotta. Kossuth elfogadta a tábornok előterjesztését, ám Görgey ellenlábasai, Perczel és Dembinski javaslata mellé állt, akik az erők egyesítését Szegedtől Délre tervezték. Görgey elfogadta a haditerv megváltoztatását, de kísérlete az osztrák erők legyőzésére sikertelen volt. Súlyos sebesülése ellenére seregét a Duna bal partján Szeged felé indította. Vácnál már az orosz erőkön keresztül kellet utat törnie magának. Az oroszokat megtévesztve ismét a Felvidék irányába fordult. Nagy kerülővel, nyomában az orosz sereggel, több csatát vívott, mire Arad térségébe ért (augusztus 9.). A vereség hallatára Kossuth lemondott. A hatalmat Görgeyre ruházták, aki Világosnál augusztus 13-án az oroszok előtt feltéttel nélkül letette a fegyvert.