Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A honfoglalástól az államalapításig

2008.01.26

 

A honfoglalástól az államalapításig

Attila Kép 453-ban bekövetkezett halála után a hun birodalom szétesett. Jó egy évszázadara a Kárpát-medence a germán népek hazájává vált. A Baján kagán vezetésével érkező avarok megszállták az egész Kárpát-medencét.

A kalandozások nyomán szinte kipusztult a lakosság a Balkánról, ami lehetővé tette, hogy oda nagy tömegű szláv népesség költözzön. Az avar kagánok hatalma a 630-as évektől hanyatlani kezdett, de 680 táján, a bolgár-török birodalom felbomlásakor újabb nomádok érkeztek Avariába. Nagy Károly, hogy biztosítsa keleti tartományait, 800 körül több hadjáratban szétverte az avar törzsszövetséget. Az avar uralom összeomlásával egyre nagyobb számban érkeztek szlávok a Kárpát-medencébe. A szlávok elismerték a frank fennhatóságot, hűbéresekként birtokolták a vidéket. Harcba álltak a morvákkal, akik a medence északnyugati részét tartották kezükben. 862-től Etelközből mindkét fél magyarokat hívott segítségül, s őseink a zsákmány reményében harcoltak mindkét oldalon. Szvatopluk halálát (894) követően a morvák állama szétesett. Őseink az Etelközből számos zsákmányszerző hadjáratott vezettek, sokszor felkérésre, gazdag ajándékok fejében. Így került sor arra, hogy a magyarok Bölcs Leó szövetségeseként megtámadták Bizáncot szorongtató bolgár cárt, Simeont.

A besenyők nem pusztán portyáztak az Etelközben, de teljes erejükkel, s egész népükkel együtt zúdultak eleinkre, mivel őket is szorították mások. Őseink pontos útvonalát nem ismerjük, de az valószínű, hogy elsősorban a Kárpátok északkeleti hágóin (Vereckei-, Tatár, szoros) és az erdélyi hágón (Békás-szoros) át vonultak be. 900-ban tértek haza, s ekkor először a morvákra rontottak, kiverve őket a Kárpát-medencéből. A X. század elejére az egész Kárpát- medence a magyarok kezébe került, s lakosságának nagyobb részét ezután a közel félmilliós magyarság tette ki. A bajorok sem nyugodtak bele gazdag tartományuk elvesztésébe; sorozatos összetűzésekre került sor. Tőrbe csaltak Kurszánt és kíséretét: egy lakomán megölték (904). Ezzel a magyaroknál megszűnt a kettős fejedelemség rendszere, Árpád a törzsszövetség egyedüli vezetője lett. A Kárpát-medence megszerzése és biztosítása után (907) folyamatosan, szinte évente indultak kalandozó seregek, nem egyszer egy időben több. A leggyakrabban megjárt vidékek Észak-Itália, Bajorország Szászországok voltak. Nyugat-Európa hatalmasságai belső harcaikkal voltak elfoglalva s, így képtelenek voltak eredményesen ellenállni a normannoknak, araboknak, magyaroknak. A sikerben része volt a magyarok nomád harcmodorának. I. (Madarász) Henrik szász uralkodó kilencévi adófizetéssel békét vásárolt a magyaroktól, s a nyugalmat erőgyűjtésre használták fel.

A tizedik évben (933) megtagadta az adót, seregével kiállt a magyarok ellen Merseburg közelében, s vereséget mért rájuk. 955-ben I. (Nagy) Ottó csapást mért Augusburgnál, ami a kalandozások végét jelentette. Valószínű, hogy nem a fejedelem irányította központilag ezeket a vállalkozásokat, hanem egyes törzsek, elsősorban a határ mentiek akciójáról volt szó, s így ezek vezetőit sejthetünk a kalandozó csapatok élén. A törzsi nemzetségi előkelőnek önmaguk és kísérletük eltartását a harci vállalkozások helyett biztosabb alapokra kellett helyezniük. Árpád utódai a nomád öröklési rend értelmében követték egymást, vagyis mindig a nemzetség legidősebb férfi tagja örökölte a hatalmat (szeniorátus). Így került a fejedelmi székbe 972-ben Árpád dédunokája, Géza. Géza nevéhez fűződik a törzsfők-nemzetségfők hatalmának megtörése. 973-ban elküldte követeit a Német- római Birodalom császárához I.(Nagy) Ottóhoz Quedlinburgba Hittérítőket kért az uralkodótól népe számára, majd lemondott a Lajtán túli területekről.Kép  (Szent) István király a magyar történelem egyik legfontosabb személyisége: az első keresztény magyar király, a magyar állam megalapítója és a magyar keresztény egyház megszervezője. István 996-ban feleségül vette Henrik bajor herceg vallásos leányát, Gizellát. Gizellával sok hittérítő és lovag jött Bajorországból. 997-ben, Géza fejedelem halála után Istvánt választották meg fejedelemnek. Uralkodása elején pogány rokona, Koppány vezér fegyveresen kelt fel ellene, hogy őt megölje, a trónt elfoglalja, és özvegy édesanyját, Saroltot feleségül vegye. A fiatal István, aki a krónika szerint akkor vett fel először kardot, összegyűjtötte seregét, Isten segítségét kérte, majd győzelmet aratott az ellenség felett a Veszprém melletti csatában.

A harcban Vencellin, a sereg német származású vezére megölte Koppányt. István és Koppány harcában nemcsak az forgott kockán, hogy ki lesz a magyar nép uralkodója, hanem nagy valószínűséggel az is, hogy a magyar nép megmarad-e pogány hitében, vagy a kereszténység útjára tér. Isten segítségével István győzött, és az utóbbi következett be. Később évszázadokon át a magyar nép védte Európát a pogányok inváziójától. Az egykor pogány magyarság a keresztény Európa védőbástyájává vált. Istvánt az ezredfordulón, kb. 1000 karácsonyán, koronázták királlyá Esztergomban a II. Szilveszter pápa által küldött koronával, ami azt jelentette, hogy a pápa őt független keresztény királynak ismerte el. Ezzel megalakult a független keresztény Magyar Királyság. István a Kárpát-medence magyar törzseit vagy fegyverrel, vagy békés úton hajtotta uralma alá, a lázadásokat, pedig leverte. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből létrehozta az egész Kárpát-medencére kiterjedő keresztény magyar államot. Ennek területén félszáz királyi vármegyét és 10 püspökséget szervezett, falvaiban templomokat építtetett.

A 10 egyházmegye a következő: az esztergomi, a veszprémi, a kalocsai, az egri, a győri, a pécsi, a váci, a Csanádi, a bihari és az erdélyi. István többek között folytatta és befejezte a pannonhalmi bencés apátság építését, megalapította a Veszprém völgyi apácakolostort, a Bakonybeli apátságot és a Pécs váradi monostort, felépítette az esztergomi és a székesfehérvári székesegyházat és az óbudai Szent Péter és Pál-templomot. Az apátságok, kolostorok keretén belül iskolák működtek, és azok váltak a művelődés szellemi központjaivá. A szerzetesek ezekben az iskolákban az európai keresztény kultúrát tanították, diákjaikból, pedig nemcsak hittérítők, hanem a király és a vármegyék fő emberei is lettek. István a pogány szokásokat igazságos törvényekkel szorította ki, a kereszténységet, pedig megerősítette. Bőkezűen adakozott az egyházaknak, gyakran látogatta őket, és személyesen felügyelte javítgatásukat, tatarozásukat István Király halála előtt Magyarországot szűz Máriának ajánlotta. Ezért is hívjuk magyarok nagyasszonyának. Számos szertartásos ének készült ennek tiszteletére. István király 1038. augusztus. 15-én halat meg. Első magyar királyunk szenté avatását Szent László király kezdeményezte. A szenté avatás úgy zajlik, hogy az ember földi maradványait fölszedik ezt szakszóval ekszúmálásnak nevezzük. Amikor elkezdték felszedni elhunyt királyunk, holtestét akkor vették észre, hogy a test nagy része bomlásnak indult kivéve a jobb kezét ennek egy ereklye tartott készítettek és székesfehérvári bazilikába helyezték el. Ma a szent István bazilikában látható. Ez a magyar keresztény egyház egyik legbecsesebb ereklyéje. A magyar állam megalapítását augusztus 20-án ünnepeljük.