Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az 1848-49-es szabadságharc

2008.01.17

Az 1848-49-es szabadságharc

 

A bécsi kormány javaslatára az uralkodó „államiratban” mint a Pragmatica Stancióval ellentétes rendelkezés visszavonta az önálló magyar had- pénzügyminisztérium jogkörét. (augusztus 31.) A magyar vezetés nem fogadta el a törvények visszavonását, ezért Jellacic átlépte a magyar határt. Ennek hatására az országban bevezették az újoncozást, és kormány biztosokat küldtek ki. A parasztság megnyerése érdekében a közelgő szüret előtt állami kárpótlással eltörölték a szőlődézsmát (szeptember 15.). Kossuth elnökletével Országos Honvédelmi Bizottmányit választottak. A Drávától a Balaton mentén a főváros felé előretörő Horváth erőkkel magyar sorezredek álltak szemben. A főtiszti kar tagjai közül többen nem vállalták a császári és a királyi erőkkel szembeni harcot. Az első csata 1848. szeptember 29-én pákozdnál került sor melyet Jellacic vezetett. A magyar sereg sikeresen visszaverte a rohamukat. Hiába nem volt nagy útkőzet és nem volt nagy a veszteség a pákozdi csata kimenetele mégis jelentős volt hisz a magyar honvédség időt kapott, arra hogy felkészüljenek egy második támadásra. V. Ferdinánd nevében, nem tudva Jellacic kudarcáról, feloszlatták a magyar országgyűlést (október 4.). Két nap múlva kitört Bécsben a forradalom (október 6.). Végül Kossuth közbelépése után a sereg megindult Ám időközben Csehországból felvonult Windisch-Gratz csapatai Schwechatnál vereséget mértek a még csak alakulóban lévő magyar hadakra (október 30-án), majd leverték a bécsi forradalmat. A császári trónt december 2-án elfoglaló Ferenc József és a Schwarzenberg-kormány decemberben általános támadást indított Magyarország ellen. A fő erők közel ötvenezer sorkatonával Windish-Gratz vezetésével a Duna mentén indultak támadásra. Velük szemben a feldunai hadsereg feleannyi újonca állt a Móga helyett vezéri posztra állított Görgey Artúr vezetésével. A főerők harcolva hátráltak Budáig, majd a főváros kímélése érdekében harc nélkül feladták pestet (január 4.). Az országgyűlés decemberben miután Windish-Gratz ismételten elutasította a tárgyalásokat a harc folytatása mellet döntött A tél közepén a kormányt és az országgyűlést Debrecenből, a hadiipar Nagyváradra költöztették. Erdélyben az unió életbe léptésekor már élesen szemben állt egymással a magyarság és a románság. Az erdélyi főparancsnokság először burkoltan, majd nyíltan fellépett a magyar kormányellen (október 18.). A császári katonaság felfegyverezte a román parasztságot, és a román határőrökre és a népfelkelésre támaszkodva indított támadást a gyenge erdélyi magyar haderő ellen. Puchner Antal tábornok sorezredei Karl Urbán határőrei már elfoglalták Kolozsvárt (november 17., de a kirobbanó székhely népfelkelést megakadályozta, hogy az ellenség a kormány bázisát adó Alföldre kitörjön. A hadi helyzet alapvetően megfordult, amikor erősítésekkel együtt megérkezett a lengyel József Bem tábornok. Március végéig kiverte az osztrákokat a és a segítségére siető orosz csapatokat Erdélyből. A lengyel tábornok határozatlansága következtében Kápolnánál a honvédsereg vereséget szenvedet (február. 26-27.).  Sajnos a szabadság harcot világosnál elveszettük                                                                   

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.