Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az első világháború jellege, jellemzői; a párizsi környéki békék

2008.01.28

Az első világháború jellege, jellemzői; a párizsi környéki békék

 

A XX. század elején pontosabban 1914-1918 között zajlott a I. Világháború. Európában két, egymással szemben álló szövetségi rendszer jött létre: Franciaországot, Oroszországot és Nagy Britanniát tömörítő antant és a Németországot, az Osztrák-Magyar Monarchiát, valamint Olaszországot magába foglaló hármas szövetség. Németország részt követelt a világhatalmat biztosító gyarmatokból, míg ezeket uraló franciák és angolok nem engedtek. Az alapvető ellentéten túl a felek között számos érdekütközés mutatkozott: a franciák évtizedek óta fűtötte a reváns, a visszavágás vágya a németekkel szemben: vissza akarták szerezni Elzászt és Lotaringiát. Oroszország a Balkán felé akart előretörni, s ezzel veszélyeztette az Osztrák-Magyar Monarchia biztonságát. A Monarchia által korában megszállt Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban egy Szerbiából átszökött szerb nacionalista, Gavrilo Princip megölte a Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinándot. Monarchia hadat üzent Szerbiának (1914. július 28). A szövetségi szerződések értelmében miután a többi nagyhatalom is alkalmasnak tartotta az időpontot célja megvalósítására néhány nap alatt szinte egész Európa hadban állt (az antant részéről: Oroszország, Franciaország és Nagy Britannia, a központi hatalmak részéről Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és rövidesen Törökország is).

colonial.jpg

 

Kitört a világháború. Amikor befutottak az első sebesültekkel zsúfolt vonatok, majd rövidesen érzékelhetővé vált az ellátási nehézségek, az emberek hangulata megváltozott. A megnövelt tűzerő a védelem esélyeit növelte, így gyors támadások helyett a hadseregek lövészáróba ásták be magukat, állóháború alakult ki. A német hadvezetés szerette volna kihasználni kezdeti fölényt, s elkerülni a kétfrontos háborút. Ezért a XX. század lején kidolgozott villámháborús terv szerint Belgiumon át akarta lerohanni francia országot. A következő években változó sikerrel folyt a háború hol az egyik, hol a másik törte át a frontot, de döntést egyik fél sem tudott kicsikarni. 1916-ban Verdun környékén a németek indítottak támadást majd az antant Somme folyónál nyomult előre. Az eredmény csupán a frontvonal kisebb eltolódása volt, az áldozatok száma azonban mindkét oldalon meghaladta az egymillió főt. A világháború frontjait egymással szemben húzódó lövészárokrendszerek alkották. Tömeges vették be a korábban kifejlesztett nagy tűzerejű fegyvereket, pl.: géppuskát, s a kilométerek százain átfutó frontvonalaknál egymással farkasszemet néző hadosztályok irányítását is a hírközlés korábbi fellendülése tette lehetővé. A frontok áttörésének szándéka megkövetelte, s a technika fejlődése melyre a háború ösztönzőleg hatott, pedig lehetővé tette új fegyverek bevetését. A sok újítás közül a repülőgépek a páncélosok és a tengeralattjárók a háború második felében már jelentős szerepet játszottak, azonban a hadviselés jellegét majd csak a második világháborúban alakították át, mozgékonyabb hadviselést eredményezve. A repülőgépet kezdetben csak felderítésre használták, majd fedélzeti gépfegyverekkel légi csatákat vívtak, s bombázták egymás állásait.

 

Az első világháborúban a hátországokat nem érintették a légierő támadásai. A harckocsi új találmány angol fedőneve volt a tank az angolok vetették be először. A szemben álló felek új fegyverként használták a harci gázt, azonban a gyilkos fegyverrel szemben meglátták védekezés módját. Feltalálták a gázálarcot. Miután a háború elhúzódott, győzelem nemcsak a katonák között harc kimenetelétől függött, hanem az őket ellátó hátországok teljesítőképességétől is. A hadban álló országok egész nemzetgazdaságukat a háború szolgálatába állították, állami irányítással hadigazdálkodást építettek ki. Ebben a versenyben a gyengébb gazdaságok egyre inkább kimerültek. Az antant a háború kezdete óta blokád alatt tartotta a központi hatalmak kikötőit, így elzárta azokat a világkereskedelemtől. Az Angliába történő szállítások megakadályozására a németek tengeralattjárókat (U- hajókat) vetettek be. Mivel az Egyesül Államok jórészt hitelre szállították az utánpótlást az antantnak a blokád miatt a központi hatalmak szinte semmit, sem vásárolhattak az amerikai óriás egyre inkább az antant győzelmében vált érdekelté.

 

Az amerikai vezetés döntött. Miután a német tengeralattjárók támadásit felhasználva sikerült az amerikai közvéleményt is a háborús részvétel mellé állítani, 1917 áprilisában az Egyesült Államok hadba lépett az antant oldalán. 1918-ban Németország még az amerikai csapotok európai megjelenése előtt döntést akart kicsikarni a nyugati fronton. Ezt követően az antant anyagi és emberfölénye mindinkább kibontakozott, s 1918 őszére a frontokon a központi hatalmak védelme összeomlott. Fegyverszünetet kértek (a Monarchia november 3-án, Németország november 11-én aláírta a feltétel nélküli fegyverletételt), s ezzel elismerték, hogy a háborút elvesztették.

 

 

Forrás: Száray Miklós-Kapos József: Történelem IV. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 20051, 6-7