Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Középkori Irodalom

2008.02.12

Középkori Irodalom

 

A középkori irodalom két fő történelmi eseményhez lehet kapcsolni. A középkor eleje a 476. A nyugat romai birodalom bukása. És a közékor vége, pedig 1492. Amerika felfedezéshez kapcsőlodik. Művelődési történeti szempontból a középkor vége 14. század első felére tehető. Az új világnégyzet a kereszténység. Melyben a keresztények isten parancsainak engedelmeskedve élték le az egész életüket. Az emberek fő célja a túlvilági boldogság elnyerése volt. Ezt a boldogságot csak a földi örömök, tol való lemondással, lehetet elérni ezt idegen szóval aszetikus életképnek, nevezzük.

A himnusz költészet első és az egyik legnagyobb alakja közé tartőzik Pierr Abélard (1079-1142). Foglalkozása: latin író francia filozófus, teológus párizsi egyetemi tanár. Ó szerelemre lobbant az egyik leánytanítványa eloiz iránt. És titokban házasságot is kötött vele. A lány nagybátya kanok volt és tudót a kettőjűk viszonyáról. A férfit a lehető legnagyobb büntetéssel bünteti, meg fosztja a férfiasságától. Ez után a férfi kolostorba vonul, felesége, pedig bevonult apácának de kölcsönős szerelműk egy más iránt. Életük végéig meg marat. Ettől a költőtől 93. himnusza marat ránk. Közülük is a legismertebb alkotása a Szombat esti himnusz melyet Babits Mihály fordított le. A verseknek a témája: a túlvilági, a menyei boldogság látomása. A himnuszok területén, a 12.  század végén és a 13század elején jelenik meg a Mária-kultusz. Ezeket nem csak kolostorokban, a város értelmiség köreiben is használatosak voltak. Ezek az újfajta himnuszok. A Mária himnuszok egyik fajtája a planctus a siratóénekek vagy másképpen siralom énekek. Ezeket a siralom éneket a keresztény egyház Nagypénteken éneklik ezeket az éneket. A Mária himnuszok arról szolnak, hogy Mária isten anya valóságként éli meg egyetlen fia meg szégyenítő kínhalálát. Az egyik legnépszerűbb Mária-siralomnak, a Stabat maternek a szerzője egy olasz ferences szerzetes, Jacopone da Todi (1236-1306). A Mária himnuszok, tartozik még az Ó magyar Mária siralom. Mindkettő latin nyelven íródót. Az Ó magyar Mária siralom csak 1923  ban vált ismerté Egy kalandős sorsú prédikációgyűjtemény 134. lapján leltek rá. A kódexet Belgiumban, a leuveni egyetem könyvtárában őrizték, 1982 - ben csere utján került Budapestre az Országos Széchényi Könyvtárba. Ebben, korban élt még két jelentős költői személyiség. Az egyik Szent Ambrus volt ó írta az esti imát. Ez a mű is a himnuszok, hőz, tartőzik. Eben a versben a költő dicsőíti mind azt, amit, istenalkotót. A másik leghíresebb himnuszköltőnk, aki a 12-13 században élt. Ó volt Assisi Szent Ferenc, Az ó nevéhez fűződik a, naphimnusza cinű verse. A versnek a témája isten keze munkáját dicséri. És eben a versben megemlíti a napot, a vizet, a földet, a holdat a szelet és mindazt, amit isten megteremtet. Assisi Szent Ferenc a versében a földet nem, mint siralomvölgyet említi, hanem mint isten győgyörű alkotását jeleníti meg a versében. Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik a Ferencesek rendjének a megalapítása. Melyet a 13. Században hózót létre és ez a rendkoldulásból tartotta, fen magát. A himnuszokat a templomokban istentiszteletek alkalmából alkalmazták. Melynek célja isten művének a dicsőítése. Minden ünnepnek meg van adva, hogy melyik himnuszt, dicsőítést kel végezni.

         Ezekben a művekben az a hasonlóság, hogy a versekben a költők mindig istenek a keze munkáját dicsőítik. És hogy mindegyik a 12-13 században keletkeztek.

Ez a műfajta elég tetősen van leírva és nekem a himnuszokban maga, az tetszik a legjobban, hogy istent dicsőítik és azt, amit ó alkotott.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.